en-Lótakarmányok

A lótakarmányokat általában a következőképpen szokták felosztani: 

• tömegtakarmányok: zöldtakarmányok (gyep), széna, szalma, szilázs 
• gabonafélék, malom- és szeszipari melléktermékek: zab, árpa, búza, kukorica, korpa, cirok, köles, törkölyök 
• gyökér- és gumós takarmányok: répa, cukorrépa, répaszelet, melasz, stb. 
• fehérjetakarmányok: pillangósok szénái, extrahált darák 
• takarmánykiegészítők
• ipari keveréktakarmányok 

A legelőn (gyepen) tartott lovak kevesebb takarmányfelvétellel, de jelentősen nagyobb legelési veszteséggel legelnek, mint más állatfajok. Válogatósak – hosszú ajakszőreik segítségével minden falatot megvizsgálnak, mielőtt szájukba vennék. Legelés közben lassan bóklásznak, miközben hol innen, hol onnan vesznek fel egy-egy falatot. A rövidebb növénymagasságot – 10-15 cm – kedvelik. Fontos, hogy az egyes legelőszakaszokat milyen rotációban legeltetik le az állatokkal, mert a növényzetnek is kell kb. 35-40 nap a regenerálódásra, mert a ló alaposan, gyakorlatilag tövig rágja a növényzetet. Telepített növényeknél fontos, hogy a növényeket megfelelően válogassuk össze. A lovak által kedvelt növények: perjék, csenkeszek, csomósebír, tarackbúza, vöröshere, fehérhere, lucerna. A legelőn tartott lovak esetében körültekintően kell kezelni a legelőn lévő különféle gyomnövényeket, mert a lovak rengeteg növényre érzékenyek, pontosabban a növényi részekben lévő különböző, mérgező hatású anyagokra. Ezek a növények lehetnek fák, cserjék, bokrok, gyomnövények, de akár a dísznövényként ültetett növények is tartalmazhatnak mérgező anyagokat. A lovak ösztönösen elkerülnek nagyon sok mérgező növényt, de vannak olyan időszakok, amikor nagyobb a veszély. Ha nincs elég legelnivaló növény, az éhség és a friss zöld növényre való vágy miatt lehetséges, hogy megesznek olyanokat is, amelyeket máskülönben elkerülnének. Kora tavasszal a lédús mérgező növények vonzóbbak lehetnek a ló számára, mint a ritkábban növő fű. Azonban óvatosnak kell lennünk akkor is, ha szénával etetjük a lovat, mivel nem biztos, hogy a vásárolt széna termőhelye megfelelően ellenőrzött. Ha saját legelőnk van, akkor van rá módunk, hogy ellenőrizzük a növényzetet a megfelelő ismeretek birtokában. (Schmidt J., 2003)

Készítették:

Denkinger Géza, Domahidy Gergely, Holló-Szabó Péter, Izing Simon, Jóźwiak Ákos , Kolozsvári Tímea, Kunsági Zoltán, Kutasi Orsolya, Marton Zsófia, Rőzséné Büki Etelka

( MgSzHK Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság ,SZIE ÁOTK Nagyállatklinika, Üllő ,Fejér Megyei MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság )