Lótakarmányok
A lótakarmányokat általában a következőképpen szokták felosztani:
- tömegtakarmányok: zöldtakarmányok (gyep), széna, szalma, szilázs
- gabonafélék, malom- és szeszipari melléktermékek: zab, árpa, búza, kukorica, korpa, cirok, köles, törkölyök
- gyökér- és gumós takarmányok: répa, cukorrépa, répaszelet, melasz, stb.
- fehérjetakarmányok: pillangósok szénái, extrahált darák
- takarmánykiegészítők
- ipari keveréktakarmányok
A legelőn (gyepen) tartott lovak kevesebb
takarmányfelvétellel, de jelentősen nagyobb
legelési veszteséggel legelnek, mint más
állatfajok. Válogatósak – hosszú ajakszőreik
segítségével minden falatot megvizsgálnak,
mielőtt szájukba vennék. Legelés közben lassan
bóklásznak, miközben hol innen, hol onnan
vesznek fel egy-egy falatot. A rövidebb
növénymagasságot – 10-15 cm – kedvelik.
Fontos, hogy az egyes legelőszakaszokat milyen
rotációban legeltetik le az állatokkal, mert a
növényzetnek is kell kb. 35-40 nap a regenerálódásra, mert a ló alaposan, gyakorlatilag
tövig rágja a növényzetet. Telepített növényeknél fontos, hogy a növényeket
megfelelően válogassuk össze. A lovak által kedvelt növények: perjék, csenkeszek,
csomósebír, tarackbúza, vöröshere, fehérhere, lucerna.
A legelőn tartott lovak esetében körültekintően kell kezelni a legelőn lévő különféle
gyomnövényeket, mert a lovak rengeteg növényre érzékenyek, pontosabban a növényi
részekben lévő különböző, mérgező hatású anyagokra. Ezek a növények lehetnek fák,
cserjék, bokrok, gyomnövények, de akár a dísznövényként ültetett növények is
tartalmazhatnak mérgező anyagokat.
A lovak ösztönösen elkerülnek nagyon sok mérgező növényt, de vannak olyan időszakok,
amikor nagyobb a veszély. Ha nincs elég legelnivaló növény, az éhség és a friss zöld
növényre való vágy miatt lehetséges, hogy megesznek olyanokat is, amelyeket
máskülönben elkerülnének. Kora tavasszal a lédús mérgező növények vonzóbbak
lehetnek a ló számára, mint a ritkábban növő fű.
Azonban óvatosnak kell lennünk akkor is, ha szénával etetjük a lovat, mivel nem biztos,
hogy a vásárolt széna termőhelye megfelelően ellenőrzött. Ha saját legelőnk van, akkor
van rá módunk, hogy ellenőrizzük a növényzetet a megfelelő ismeretek birtokában.
(Schmidt J., 2003)
Készítették:
Denkinger Géza, Domahidy Gergely, Holló-Szabó Péter, Izing Simon, Jóźwiak Ákos , Kolozsvári Tímea, Kunsági Zoltán, Kutasi Orsolya, Marton Zsófia, Rőzséné Büki Etelka
( MgSzHK Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság ,SZIE ÁOTK Nagyállatklinika, Üllő ,Fejér Megyei MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság )