en-Amikor a „jó” ló valójában kiégett

Befásultság és a tanult tehetetlenség

Sok ló csendes, együttműködő, engedelmes. Nem ellenkezik, nem tiltakozik, "teszi a dolgát". Az ilyen lovakat gyakran biztonságosnak és könnyen kezelhetőnek tartjuk. A valóságban azonban ezek közül sok ló nem nyugodt, hanem befásult. Nem együttműködik – feladta.

Ez az állapot gyakran a tanult tehetetlenség következménye. És bár elsősorban viselkedési problémaként szoktunk rá tekinteni, a háttérben nagyon gyakran fiziológiai és takarmányozási tényezők is állnak.

Tanult tehetetlenség – idegrendszeri állapot

A tanult tehetetlenség akkor alakul ki, amikor a ló hosszú időn keresztül azt tapasztalja, hogy nincs kontrollja a környezete felett. A stressz nem szűnik meg, a jelzéseire nem érkezik válasz, a nyomás állandó.

Ilyenkor az idegrendszer:

• tartós stresszállapotba kerül

• a szimpatikus idegrendszer túlműködik

• később hipo-reaktív, "lekapcsolt" állapotba vált

Ez kívülről nyugodtságnak tűnik, valójában azonban kimerült stresszrendszer.

A stressz és a takarmányozás összefüggése

A krónikus stressz a ló szervezete számára kifejezetten energiaigényes állapot. Hosszan fennálló terhelés esetén fokozódik a glükózfelhasználás, miközben az ásványi anyagok és nyomelemek iránti igény is megnő. A stresszhez kapcsolódó hormonális folyamatok felgyorsítják bizonyos vízben oldódó vitaminok – különösen a B1- és B6-vitamin – kiürülését, amelyek kulcsszerepet játszanak az idegrendszer működésében. A mellékvesék tartós terhelése hosszú távon kimerüléshez vezethet, miközben a bél–agy tengely működése is felborul. Ennek következménye, hogy a ló idegrendszere egyre kevésbé képes rugalmasan reagálni a környezeti ingerekre. Egy befásult ló ezért nem "alacsony igényű", hanem sok esetben anyagcsere- és idegrendszeri szempontból kimerült állapotban van.

A ló idegrendszerének működése szorosan összefügg a bélrendszer állapotával. A bélfal idegsejtjei, a mikrobiom összetétele és az emésztési folyamatok együttesen befolyásolják a stresszre adott válaszokat. Amennyiben az etetés rendszertelen, a strukturált rostbevitel nem megfelelő, vagy a takarmány keményítő- és cukortartalma túl magas, a bélrendszer sav-bázis egyensúlya könnyen felborulhat. A gyakori savasodás nemcsak emésztési problémákat okoz, hanem közvetlenül hat az idegrendszerre is. Ilyen körülmények között a ló kezdetben feszültebbé válhat, majd a tartós túlterhelés következtében fokozatosan kimerül. A stressztűrő képesség csökken, és nő annak az esélye, hogy a ló mentálisan "kikapcsol", azaz disszociatív állapotba kerül. A kívülről csendesnek tűnő viselkedés tehát sok esetben nem valódi nyugalmat, hanem metabolikus túlterhelést jelez.

A keményítőben és cukorban gazdag takarmányozás különösen nagy szerepet játszik az érzelmi és viselkedési tompaság kialakulásában. Az ilyen típusú takarmányok hirtelen vércukorszint-emelkedést, majd gyors esést okoznak, ami instabil energiaellátáshoz vezet. Ez az ingadozás fokozza a stresszhormonok felszabadulását, és hosszú távon megterheli az idegrendszert. Számos olyan ló, amelyet "jó", engedelmes vagy túlzottan nyugodt jelzőkkel illetnek, valójában inzulinérzékenységi problémákkal, subklinikai gyomorfekéllyel vagy krónikus bélirritációval él együtt. Ezek az állapotok csökkentik a ló reakciókészségét, rontják a testérzetet és mérséklik a kommunikációs hajlandóságot. A ló nem azért reagál kevesebbet, mert együttműködőbb, hanem mert fiziológiailag nincs abban az állapotban, hogy aktívan jelen legyen.

A befásultság különös veszélye abban rejlik, hogy a ló ilyenkor nem ad időben jelzéseket. Elmaradnak a finom figyelmeztetések, a feszültség korai jelei, amelyek normál esetben lehetőséget adnának a helyzet korrekciójára. Amikor a ló mégis eléri a tűréshatárát, a reakció gyakran hirtelen és intenzív. Ez különösen kockázatos gyerekek, kezdő lovasok vagy olyan munkakörülmények között, ahol a ló terhelése magas, miközben az energia- és tápanyagellátása nem megfelelő. Egy őszinte ló előbb kommunikál, míg egy kiégett, befásult ló hosszú ideig hallgat, majd váratlanul "felébred".

Takarmányozási szempontból kulcsfontosságú felismerni, hogy a mentális jelenlét nem választható el a fiziológiától. Az idegrendszer-barát takarmányozás alapját a megfelelő mennyiségű és minőségű strukturált rost adja, lehetőleg folyamatos vagy közel folyamatos hozzáféréssel. A keményítő- és cukortartalom csökkentése, valamint a stabil energiaforrások – elsősorban a rost és a zsír – előnyben részesítése hozzájárul az egyenletes vércukorszinthez és a kiegyensúlyozott idegrendszeri működéshez. Emellett kiemelt jelentőségű a célzott ásványi- és vitaminellátás, különösen a magnézium, a cink, a réz és a B-vitaminok esetében, valamint a gyomor- és bélrendszer védelme stressznek kitett lovaknál.

A cél nem az, hogy a ló "kevesebb" legyen – kevésbé reagáló, kevésbé élénk vagy kevésbé kifejező. A cél az, hogy képes legyen jelen lenni: testileg komfortosan, mentálisan éberen és érzelmileg elérhetően.

A valóban jó ló nem az, aki mindent eltűr. Az a ló tekinthető kiegyensúlyozottnak, aki jól érzi magát a testében, stabil az idegrendszere, mer reagálni, és tudja, hogy a jelzéseinek jelentősége van. A viselkedés nem választható el a takarmányozástól – a mentális jólét nagyon gyakran a vályúnál kezdődik.