Szénhidrátok a ló takarmányozásában

A szénhidrátok jelentik a fő energiaforrást a lovak étrendjében. Ezek a makrotápanyagok természetes módon bőségesen megtalálhatók a szálastakarmányokban, a gabonákban és a gabonafeldolgozás melléktermékeiben. A szénhidrátokat a növényben betöltött funkciójuk, illetve a ló általi emészthetőségük alapján lehet csoportosítani. Az egyszerű cukrok és a növényi sejtekben található szénhidrátok az előbélben emésztődnek meg. A sejtfalban lévő strukturális szénhidrátokat viszont a mikrobák fermentálják a ló utóbelében. A ló emésztőrendszere jobban alkalmazkodott a magas rosttartalmú (strukturális szénhidrátokban gazdag) étrendhez. Ezek a takarmány-analízisben semleges detergens rostként (NDF), savas detergens rostként (ADF) vagy nyersrostként szerepelnek. A magas keményítő- és cukortartalmú étrendek általában nem ajánlottak lovak számára, mivel hozzájárulhatnak olyan egészségügyi problémákhoz, mint az inzulinrezisztencia, az elhízás, a laminitis és az utóbél acidózisa. A takarmány-analízisben a cukrokat vízben oldódó szénhidrátokként (WSC) vagy etanolban oldódó szénhidrátokként (ESC) tüntetik fel. A nem-rost szénhidrátok (NFC) és a nem-strukturális szénhidrátok (NSC) számított értékei szintén a szénhidrátszint jelzésére szolgálnak.

Szénhidrátok a ló étrendjében

A lovak tápanyagigényei (2007) szerint a szénhidrátokat három kategóriába sorolhatjuk, amelyek azt tükrözik, hogyan bomlanak le a ló emésztőrendszerében.

1) Hidrolizálható szénhidrátok

Ezek a szénhidrátok a vékonybélben emésztődnek meg - ez a szakasz közvetlenül a gyomor után helyezkedik el. A bél sejtjei és a hasnyálmirigy által termelt enzimek bontják le ezeket a molekulákat, lehetővé téve a felszívódásukat.

Az egyszerű cukrok és a keményítő a ló étrendjében leggyakrabban előforduló hidrolizálható szénhidrátok. Ezek aránya a gabonákban magasabb, mint a szálastakarmányokban.

• Keményítő: több száz vagy több ezer glükózmolekula láncolata. Létezhet lineáris láncban (amilóz) vagy elágazó szerkezetben (amilopektin).

• Egyszerű cukrok és diszacharidok:

  • Glükóz: monoszacharid, amely inzulintermelést vált ki, és a test legtöbb sejtje számára elsődleges energiaforrás.

  • Fruktóz: monoszacharid, amely energiaként hasznosulhat vagy zsírrá alakulhat.

  • Szacharóz: glükózból és fruktózból álló diszacharid.

  • Maltóz: két glükózmolekulából álló diszacharid; a keményítő emésztése során keletkezik a vékonybélben.

  • Laktóz: glükózból és galaktózból álló diszacharid; a tej fő cukra, amely fontos energiaforrás a csikóknak.

A monoszacharidok és diszacharidok mennyisége alacsony a szálastakarmány-alapú étrendekben. Azonban hosszabb láncokba kapcsolódhatnak, például keményítővé vagy oligoszacharidokká.

• Oligoszacharidok: 3–10 cukormolekulából álló rövid láncok. Példák: fruktooligoszacharidok, raffinóz, sztachióz.

Az, hogy az enzimek képesek-e ezeket bontani, a cukormolekulák közötti kötés típusától függ.

2) Gyorsan fermentálható szénhidrátok

A keményítő kivételével a legtöbb összetett szénhidrátot a ló vékonybele nem képes megemészteni. Ez azért van, mert a ló által termelt enzimek csak az alfa-kötéseket tudják bontani (mint amilyenek a keményítőben találhatók), de a béta-kötéseket nem. Ezeket az összetett szénhidrátokat a mikrobák bontják le (fermentálják) az utóbélben.

Gyorsan fermentálható szénhidrátok például:

• Rezisztenst keményítő: a vékonybélben emésztetlenül marad, például túlzott keményítőbevitel vagy enzimek számára hozzáférhetetlen szerkezet miatt.

• Oligoszacharidok: amelyek nem emésztődnek a vékonybélben.

• Pektinek, gumik és nyálkaanyagok: oldható rostok, amelyek a gyümölcsök, cukorrépa, füvek és hüvelyesek sejtfalában találhatók.

• Fruktánok: fruktózból álló rövid láncok, amelyek főként hűvös évszakban növő füvekben energiát raktároznak.

Ezeket a szénhidrátokat a bélmikrobák könnyen fermentálják, aminek során illó/illékony zsírsavak (VFA-k, rövid szénláncú zsírsavak) és tejsav keletkeznek. A VFA-k felszívódnak, és energiát szolgáltatnak a lónak. Ha azonban túl sok tejsav termelődik, az káros lehet: például a túlzott keményítőbevitel miatt gyorsan megnő a tejsavszint az utóbélben, ami savasabbá (alacsonyabb pH-értékűvé) teszi a környezetet. Ez felborítja a bélflóra egyensúlyát, és olyan betegségekhez vezethet, mint az utóbél acidózisa, a kólika vagy a laminitis.

3) Lassan fermentálható szénhidrátok

A növények szilárdságát biztosító strukturális szénhidrátokat általában rostnak nevezzük. Ezek bonyolultabb szerkezetűek, és a mikrobáknak hosszabb idő kell a fermentálásukhoz.

A szálastakarmányok leggyakoribb lassan fermentálható szénhidrátjai:

• Cellulóz: glükózmolekulák nem elágazó lánca, amely mikrofibrillumokba rendeződik.

• Hemicellulóz: különböző cukrokból álló elágazó szerkezet.

A cellulóz és a hemicellulóz fermentációja illó zsírsavakat termel, amelyek kedvezőek a bélmikrobák és a ló számára is. A VFA-k a ló energiaigényének 30–70%-át fedezik.

A három fő VFA, amely az utóbélben keletkezik:

Butirát: négy szénatomos vegyület; elsősorban a bélrendszer sejtjei használják energiaforrásként.

A takarmány- vagy szálastakarmány-analízis az egyetlen módja annak, hogy megbecsüljük, mennyi szénhidrátot kap a ló az étrendjében.

A laboratóriumi vizsgálatok módszerei lehetnek a hagyományos "nedves kémiai" eljárások vagy a közeli infravörös spektroszkópia. A nedves kémiai módszer drágább és időigényesebb, de általánosságban pontosabbnak tekintik.

A szénhidrátfrakciók elnevezése a Van Soest által az 1960-as években kidolgozott nedves kémiai módszereken alapul, amelyeket ma is széles körben alkalmaznak. Ezek segítségével becsülhető a hidrolizálható, a gyorsan és a lassan fermentálható szénhidrátok mennyisége az étrendben.

Az alábbiakban bemutatjuk a szálastakarmány- és takarmányanalízisben leggyakrabban feltüntetett szénhidrátfrakciókat.

Semleges detergens rost (NDF)

A semleges detergensben oldott, majd leszűrt mintából visszamaradó rész az NDF (neutral-detergent fibre). Ennek fő összetevői:

• Hemicellulóz

• Cellulóz

• Lignin

A lignin olyan strukturális szénhidrát, amelyet sem a ló vékonybelében az enzimek, sem a mikrobák az utóbélben nem képesek megemészteni. Egyes laborok és takarmánycímkék külön értékként is feltüntetik a lignintartalmat.

Az NDF segítségével becsülhető a szálastakarmány-felvétel. Magas NDF-tartalom esetén a ló önkéntes takarmányfelvétele csökken, vagyis szabad hozzáférés mellett kevesebbet eszik a takarmányból.

Savas detergens rost (ADF)

Az NDF-frakció további savas detergenssel való kezelésével a hemicellulóz eltávolítható. Az ADF fő összetevői:

• Cellulóz

• Lignin

Ezek a szálastakarmány legkevésbé emészthető részei. Minél magasabb az ADF-tartalom, annál alacsonyabb a takarmány emészthetőenergia- (DE) vagy kalóriatartalma.

A DE értéke matematikailag számítható az ADF (%) és a nyersfehérje (%) alapján:

DE (Mcal / kg) = 4,22 – 0,11 × %ADF + 0,0332 × %CP + 0,00112 × (%ADF²)

Nyersrost (CF)

A nyersrost a növényi szénhidrátokat jelzi, amelyeket a ló nem tud megemészteni, de az utóbélben fermentálódhatnak. Az ADF és a nyersrost hasonló frakciókat mutat, de eltérő laboratóriumi módszerekkel mérik őket. Az ADF általában magasabb, mivel több cellulózt foglal magába. Az alacsony CF-tartalmú takarmány energiadús, ezért jobban megfelel nagy teljesítményt igénylő lovaknak vagy szoptató kancáknak.

Nem-strukturális szénhidrátok (NSC)

Az NSC a sejttartalmat jelzi, amely hidrolizálható és gyorsan fermentálható szénhidrátokat tartalmaz.

Vízben oldódó szénhidrátok (WSC)

Ide tartoznak a hideg vízben vagy az emésztőnedvekben oldódó hidrolizálható szénhidrátok, például:

• Monoszacharidok (pl. glükóz, fruktóz)

• Diszacharidok (pl. szacharóz)

• Oligoszacharidok

• Fruktánok

Etanolban oldódó szénhidrátok (ESC)

Az ESC a WSC egy alcsoportja. Az etanolos kezelés során az egyszerű cukrok és diszacharidok oldódnak ki, főként:

• Glükóz

• Fruktóz

• Szacharóz

Keményítő

Az etanolos extrakció után visszamaradó keményítőt az alfa-amiláz enzim bontja glükózzá. A glükóz-koncentrációból számítják a keményítőtartalmat.

NSC-érték

Az NSC-érték számított adat. Az NRC (2007) alapján:

NSC = WSC + keményítő 

A magas NSC-tartalmú takarmány nagyobb vércukor- és inzulinszintet okozhat, hozzájárulva az inzulinrezisztencia kialakulásához.

Ez főként az ESC és a keményítő glükóztartalmának tulajdonítható. Emiatt az anyagcsere-egészség szempontjából célszerűbb az NSC-t ESC + keményítőként számolni.

A Mad Barn takarmányadatbázis is az ESC + keményítő összegét adja meg NSC-értékként.

Nem-rost szénhidrátok (NFC)

Az NFC egy számított érték, amely a sejtfal-mátrixon kívüli, az NDF-ben nem szereplő szénhidrátokat jelzi.

Az NFC tartalmazza a keményítőt, a cukrokat és a gyorsan fermentálható szénhidrátokat. Számítása:

NFC = 100 – (fehérje + NDF + zsír + hamu)

Oldható rost

Az oldható rost hasonló az NFC-hez, de nem tartalmazza a keményítőt és a cukrokat. Ide tartoznak például a pektinek, gumik és nyálkaanyagok.

Számítása:

Oldható rost = 100 – (NSC + fehérje + NDF + zsír + hamu)

Magas oldhatórost-tartalmú takarmány például a citruspépek és a répaszelet.

Szénhidrátforrások kiválasztása a lovak számára

A szálastakarmánynak kell képeznie minden ló étrendjének alapját. A lovak evolúciósan napi akár 12 órát is legeltek, így a gyomruk ritkán maradt üres. A ló utóbélfermentáló állat, amely a mikrobák segítségével nyeri az energiát a gyengébb minőségű füvekből és növényi anyagokból. A modern tartási körülmények között a rendszeres legelőre engedés és a szabadon hozzáférhető széna biztosítása ideális a bélrendszer egészsége szempontjából.

• Magas energiaszükségletű lovak (pl. sportlovak, szoptató kancák, növendékcsikók) számára a magas fehérjetartalmú, alacsony ADF-tartalmú szálastakarmány biztosít könnyebben emészthető szénhidrátokat.

• Könnyen hizlalható lovak és fenntartásra tartott lovak esetében a magasabb NDF- és ADF-tartalmú, érettebb szálastakarmány megfelelőbb. A szalmával lehet hígítani a jó minőségű szénát.

Ha a szálastakarmány mellett további energiaforrásra van szükség:

• Oldhatórost-tartalmú takarmányok (pl. répaszelet) gyorsan fermentálódnak az utóbélben, energiát adnak, és támogatják a bélflórát.

• Gabonák (zab, kukorica, búza, árpa) magas keményítő- és cukortartalmúak, de csak mértékkel etethetők, mert a ló nem alkalmazkodott a magas gabonabevitelhez. Túlzott fogyasztásuk gyomorfekélyt és bélrendszeri problémákat okozhat.

Etetési ajánlások:

• A legtöbb forrás max. 2 g keményítőt testsúly-kilogrammonként/etetés javasol.

• Egyes szakértők szerint inkább 1 g/kg a megfelelőbb határ, és figyelembe kell venni a cukor + keményítő együttes bevitelét is.

• Egy kutatás szerint fekélyes lovaknál az átlagos bevitel 1,85 g/kg, míg egészséges kontrollcsoportban 1,06 g/kgvolt.

Egy 500 kg-os ló esetében a 2 g/kg limit kb. 1 kg cukor + keményítő/etetés.
Példa: az egész zab szárazanyagban kb. 40% keményítőt és 2% cukrot tartalmaz, így kb. 2,6 kg zab (nedves tömegben) fedezi ezt a mennyiséget. Ez legalább két etetésre kell osztani.

Metabolikus szindrómás vagy PPID-s lovaknál az ESC + keményítő teljes étrendi mennyisége 10% alatt kell maradjon. Súlygyarapodás esetén alacsony ESC+keményítő tartalmú széna, répaszelet vagy szójahéj ajánlott.

Alternatív energiaforrás lehet a zsír és az olaj, amelyek energiadúsak, jól emészthetők a vékonybélben, és a ló akár energiaigényének 20%-át is képes belőlük fedezni.

Bármilyen további kérdésed van, akkor bátran keresd fel a Hevonen Horse Feeds Kft. csapatát: nutrition@hevonenfeeds.hu